Versek a múlt századokból
Kategóriák
Általános (1610)
Bölcsesség (42)| Mindennapok (276)| Természet (400)| Állatok (235)| Szépség (63)| Játék (34)| Sport (3)| Utazás (37)| Humor (77)| Gyermekvers (443)
Élet (1390)
Élet (331)| Sors (162)| Idő (83)| Egészség (2)| Betegség (50)| Öregedés (159)| Búcsú az élettől (115)| Halál (291)| Gyász (192)| Veszteség (5)
Lélek (375)
Lélek (32)| Remény (30)| Reménytelenség (22)| Emlékezés (154)| Képzelet (16)| Álom (56)| Álmodozás (26)| Lelkiismeret (6)| Vigasz (33)
Önismeret (104)
Kapcsolatok (338)
Kapcsolatok (50)| Barátság (39)| Jóság (36)| Bizalom (3)| Megbocsátás (1)| Tanács (2)| Biztatás (4)| Jókívánság (28)| Búcsú (50)| Hiány (40)| Magány (71)| Mosoly (8)| Harag (6)
Érzelmek (653)
Szerelem (905)
Szerelem (222)| Igaz szerelem (17)| Udvarlás (93)| Kedvesemnek (147)| Vallomás (50)| Vágyakozás (259)| Szerelemvágy (38)| Boldog szerelem (5)| Hűség (23)| Romantika (8)| Csók (43)
Szomorú szerelem (545)
Szomorú szerelem (194)| Viszonzatlan (100)| Kihűlt szerelem (104)| Szakítás (43)| Szerelmi csalódás (22)| Hűtlenség (73)| Féltékenység (9)
Család (285)
Társadalom (417)
Társadalom (156)| Oktatás (15)| Kultúra (3)| Munka (59)| Pénz (37)| Szegénység (87)| Hatalom (22)| Bűn (38)
Haza (584)
Haza (199)| Nemzet (141)| Szabadság (53)| Béke (14)| Háború (127)| Történelem (43)| Magyar nyelv (7)
Filozófia (773)
Filozófia (36)| Hit (37)| Vallás (131)| Isten (43)| Ima (92)| Valláskritika (29)| Tudomány (16)| Carpe diem (4)| Művészet (87)| Irodalom (272)| Zene (26)
Ünnepek (181)
Legújabb versek
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú útjára indult,
s most nem tudom már azt sem, hol van,
arcát lesem a fáradt holdban,
s a szomorú esőben érzem
könnyét, amely miattam is hullt.
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Eleget fészkeltem
varangyos békák közt,
émelyítő tóban:
kirepülök mostan,
magasságok felé
vezet fel az utam.
Tornára most már nem virággal,
de gyűlölettel vittelek.
Nem néznek atyafisággal,
ha köztük állsz, a ritterek.
Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú pálmafái biztató reménynek.
Régen, ó, be régen minden reggel hittem,
Hogy bár kimerülve, este odaérek.