Versek a múlt századokból
Kategóriák
Általános (1709)
Élet (1510)
Lélek (409)
Önismeret (111)
Kapcsolatok (365)
Érzelmek (716)
Szerelem (987)
Szomorú szerelem (597)
Család (306)
Társadalom (459)
Haza (673)
Filozófia (843)
Ünnepek (193)
Legújabb versek
Néha tudatom mélyein
Vadul fellobban a homály,
Mint a villámok kénköves
Fényében egy fekete táj.
Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél
Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne,
Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte,
Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély.
Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.
Fölfelé megy borban a gyöngy,
Jól teszi,
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.