Versek a múlt századokból
Kategóriák
Általános (1772)
Élet (1590)
Lélek (430)
Önismeret (118)
Kapcsolatok (383)
Érzelmek (758)
Szerelem (1037)
Szomorú szerelem (642)
Család (318)
Társadalom (484)
Haza (712)
Filozófia (862)
Ünnepek (199)
Legújabb versek
Toronyban fenn, a kis harang
Ezüst hangon beszél:
Halltára keblem oly meleg
S lágy érzelemre kél.
Gyermeknek mondasz... az vagyok,
Valóban gyermek lettem én,
Mióta tudom, hogy szeretsz,
Egészen ujjá születém,
Előttem a sok bú között
Már minden, minden összefolyt;
Oly uj most nekem a virág,
S a dal, mit a madárka mond.
Miként valami nagy bánat miatt
A találkozó szerencsétlenek:
Egymásra borul most mind a bokor,
És panaszkodni, sirni kezdenek.
Édes anyám ölében van fejem,
Nem szégyellem én most se' magam itt,
Elhallgatjuk igy szépen, kettesen
Az istenfecskék kedves dalait.
A módi a világ kegyetlen bálványa,
Az unalom s újság méltó maradványa,
Ki a Szajna mellől, hol fénylik lakvára,
Küldi portékáit a föld négy tájára,
S annál szerencsésben felveri árokat,
Minél veszendőbből készíti azokat.