Versek a múlt századokból
Kategóriák
Általános (1764)
Bölcsesség (46)| Mindennapok (304)| Természet (445)| Állatok (248)| Szépség (73)| Játék (36)| Sport (3)| Utazás (41)| Humor (96)| Gyermekvers (472)
Élet (1580)
Élet (358)| Sors (195)| Idő (88)| Egészség (2)| Betegség (54)| Öregedés (184)| Búcsú az élettől (126)| Halál (342)| Gyász (226)| Veszteség (5)
Lélek (430)
Lélek (33)| Remény (38)| Reménytelenség (24)| Emlékezés (174)| Képzelet (18)| Álom (64)| Álmodozás (31)| Lelkiismeret (6)| Vigasz (42)
Önismeret (118)
Kapcsolatok (380)
Kapcsolatok (64)| Barátság (41)| Jóság (39)| Bizalom (4)| Megbocsátás (2)| Tanács (3)| Biztatás (4)| Jókívánság (32)| Búcsú (55)| Hiány (43)| Magány (77)| Mosoly (8)| Harag (8)
Érzelmek (756)
Szerelem (1032)
Szerelem (245)| Igaz szerelem (17)| Udvarlás (104)| Kedvesemnek (175)| Vallomás (60)| Vágyakozás (302)| Szerelemvágy (45)| Boldog szerelem (5)| Hűség (24)| Romantika (8)| Csók (47)
Szomorú szerelem (641)
Szomorú szerelem (220)| Viszonzatlan (122)| Kihűlt szerelem (132)| Szakítás (46)| Szerelmi csalódás (25)| Hűtlenség (85)| Féltékenység (11)
Család (317)
Társadalom (483)
Társadalom (179)| Oktatás (15)| Kultúra (6)| Munka (71)| Pénz (44)| Szegénység (103)| Hatalom (23)| Bűn (42)
Haza (712)
Haza (231)| Nemzet (175)| Szabadság (57)| Béke (18)| Háború (168)| Történelem (54)| Magyar nyelv (9)
Filozófia (862)
Filozófia (36)| Hit (45)| Vallás (142)| Isten (54)| Ima (108)| Valláskritika (30)| Tudomány (20)| Carpe diem (7)| Művészet (89)| Irodalom (303)| Zene (28)
Ünnepek (199)
Legújabb versek
Egy holló, ha mi szép szemébe akadott,
Gyürüt, órát, aranyt, mindent elragadott.
A hó már piszkos volt az utcán,
angyali lelke barna lé
reménytelen ködébe fulván,
ömölt a csatornák felé.
Eljött az újév: arcát hó takarja
s az emberek - imbolygó néma pontok -
ide-oda futkosnak a havon;
eljött az újév gördülő hatalma
s ködében millió új fájdalom.
Tagadlak. Hányszor megtagadlak!
Nem háromszor, de hússzor egy nap.
Másra simul szemem sugára,
Mosolygok a más mosolyára,
Ha hallgatom, hogy más mit suttog,
Ha léhán, dőrén visszasúgok.
Örök derűk s örök elborulások
Cigánykereke hánykódik bennem:
Én vagyok mindig más, vagy a percek mások?