Versek az érzelmekről

Rudnyánszky Gyula

Ketten vagyunk...

Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz, kezét fogom,
Szivem remegve, félve dobban
S tünődöm édes álmokon.

Tovább...

Ady Endre

Ceruza-sorok petrarca könyvén

Itt az írás: nem legényes sorok,
Régi epedések, régi torok
Búgása bőgött így ezelőtt,
Igy írtak a hajdani nem szeretettek,
Igy írtak a régi, bús szeretők.

Tovább...

Reményik Sándor

Testvériség

Én nem tudok mást úgy ölelni meg,
Ahogy a testvéremet ölelem,
A testvéremet, aki egy velem.
Ahogy szerelmem van,
Úgy van gyűlöletem.

Tovább...

Somlyó Zoltán

A szivben

A szívben sok kis óhaj él,
heverve szendereg, henyél.

Tovább...

10

Reményik Sándor

Tavon

Hány fodra van a tónak,
Ha rajta ring a csónak?
Szívemnek hány redője:
Hány fodra rossznak-jónak?

Tovább...

00

Reviczky Gyula

Esik, esik...

Esik, esik, egész nap esik
Hegy aljára köd ereszkedik.
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Falevélke küzd a széllel,
Sűrü erdő nem a régi; hallgat.
Hull a levél, vége van a dalnak.

Tovább...

Vörösmarty Mihály

(Az embersziv örvényei)

Szívörvényeidet jobban mondhatni gödörnek...

Tovább...

Vörösmarty Mihály

Mosoly és gyötrelem

Búsongtam, s nevetél. Nevetek most és te kesergesz.

Tovább...

Zajzoni Rab István

Az én agyam váltig égő bokor...

Az én agyam váltig égő bokor,
Megannyi szikra minden gondolat,
Gondolatim az ég felé törnek,
S kivilágítják a csillagokat.

Tovább...

10

Ady Endre

Kacagás és sirás

Kacagni nehéz, sírni könnyebb:
Mikor én nagyokat kacagok,
Dermedten menekülnek
Szívembe vissza a könnyek.

Tovább...

Vörösmarty Mihály

Tréfa és való

Szép szavaim, ha hiú volnál, csak puszta hizelgés...

Tovább...

Reviczky Gyula

Szeretem a magányt...

Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sirok.

Tovább...

20

Ady Endre

Ad az Isten

Csordulj, kedvem,
Ezt a kutya, másért síró,
Szú-megrágta, táblabíró,
Magyar sorsot nem érdemlem.

Tovább...

00

Ölvedi László

Miatyánkom

Ne higyjetek hideg arcomnak.
Forrongó vulkán a lelkem;
Hamu alatt a zsarátnokot
Lángoló életre keltem.

Tovább...

00

Tóth Kálmán

Magam nevetem ki...

Magam nevetem ki sokszor a könyeket,
Mik ábrándim között két szememből folynak;
Gúnyolója vagyok magam a daloknak,
Miket a lázas szív dobogva énekelt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom