Versek a hatalomról
Három ember, szegény ember,
megy az úton. Szól az első:
a legfelső
Úr is csak a szegényen ver.
A víz mellett találtam egy csigát,
házatlan volt és kék, mint az ibolya.
Megfogtam és a patakba tettem.
Egy kiálló száraz kis kődarab lett a börtöne.
Meghalt Nimród, a nagy khán,
Babilon városának
Megépítője, apja.
Halála éjszakáján
Eltünt az ősi szent kard,
Hadisten adománya,
A szittyák drága kincse.
Kard, eke, lánc készűl a vasnak gazdag eréből;
Táplál, véd, büntet: hármasan őrzi a hont.
Marengo, Jena, Wagram, Austerlitz...
Egyszer mindenki volt Napoleon:
Uralkodó nagy, vagy kis dolgokon.
Parancsolnak, de gyönge hittel,
De elbánnak a komisz szeliddel.
Titán vagy nép, erőd hatalma
Igádba hajta mindent már.
Tied a mélység birodalma,
A víz, a lég és - nincs határ.
Két bika egy réten ugyan elevenen
Veszekedtek együtt egy meddő tehenen,
A melyet egy béka látván fohászkodott,
De ezen egy ifjabb nagyon álmélkodott.
Hány ősi sarj örűl az ősi jognak!
Örűl, ha fénylik régi címere,
Mit hű előd a harcmezőn nyere,
Eltürve sulyját a haragnapoknak.
Húzd meg magad szép csendesen,
Hajcsd térded, és csókolj kezet,
Türelmes légy, 's alázatos -
Nagyúr lehetsz mások felett.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
A nép szava fenyítő üstökös,
Feltűnik olykor - elhalaványúl.
Hogy hazámat ne szeressem,
A bitorlót meg ne vessem:
Hatalom nem teheti!
Szélvész üvölt, - a tenger
Egy sajkát zúg körűl,
Rajt' egy öreg király és
Egy ifju dalnok űl.
Ezópus Beszéde a gonosz hatalomról
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid költött beszéd.