Szomorú versek

Kerényi Frigyes

Tánczteremben

Zajongnak ők és lejtenek,
A kedvmegáldott emberek -
Czikázó hang után!

Tovább...

00

Ady Endre

A téli Magyarország

Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Igy nyárutón...

Így nyárutón már hűvösebb az éj.
Hallgass szivedre. Szívedtől ne félj.

Tovább...

00

Reményik Sándor

Záróra után

Az ívlámpák itt sorba kialusznak,
Fogy a muzsika, halkul a beszéd,
Az indóháznál egy-egy árva fény
Éjbemereszti reszkető szemét.

Tovább...

20

Jászay-Horváth Elemér

Szomorú szemű asszony

Kezében hervadt sárga rózsák,
Bús ciprus árnya rá borúlt;
Nagy felhők úsznak ciprusok felett.
Sohase láttam két szemet
Ily szomorút.

Tovább...

00

Gyóni Géza

Lola Tesi hegedűje

Kis sárga virágot
Küldött a nagy orosz puszta.
Sirt a hegedű,
És sirt a szivünk, hogy húzta.

Tovább...

00

Kaffka Margit

Nem hiszek

Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.

Tovább...

Ady Endre

Hárman a mezőn

Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn:
Az Isten, én és egy paraszti átok.
S én jól tudom, mindnyájan meghalunk,
Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok.

Tovább...

30

Petőfi Sándor

Hol vagy te, régi kedvem?

Hol vagy te, régi kedvem?
Te pajkos, vad fiú!
Fölválta lyánytestvéred,
A szótlan, méla bú.

Tovább...

20

Ady Endre

Könyörgés egy kacagásért

Arcod haragos fellegekből
Ismerős nekem, Isten,
Villámok hozták el szememig
S fürdettem gyakran könnyeimben.

Tovább...

30

Sárosi Árpád

Szüret

A hegytetőkön táncos tüzek égnek.
Lent mámor, ének, hangos dáridó.
Rubin pohár kezében a vendégnek,
Arany teritőn minden, ami jó.

Tovább...

00

Pósa Lajos

Az apácza

Sötét cellájában
Térdel az apácza,
Hófehér galambként
Mennybe száll imája.

Tovább...

00

Ady Endre

Az elmaradt szomorúság

Szép Húsvét jött most, cifra és derült,
Uram-Istenem, ez se sikerült:
Egy kalendáriumi szomoruság.

Tovább...

Somlyó Zoltán

Fájdalmas eső

Esőre állott az idő -
a párnás pamlagon hevertem.
A délután
hárfáját pengette leverten.

Tovább...

00

Somlyó Zoltán

Hol vagy, életem?...

Tűzhelyem lángja merre lobbant?
Merre kígyózott parázs-nyelve?
Hideg van ma... Minden szenem s fám
talán örökre eltüzelve...

Tovább...

10
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ