Versek az irodalomról és a költészetről

Kapcsolódó címkék:ihlet| költő| könyv| múzsa| olvasás| vers| versírás

Fenyő László

Költő

Poros tekergő, senki vagyok én,
puha szemlélődés ül rajtam -
de jótól párás minden pillanat
mely álmaim sötét lélegzetében él
s szaggató csenddel világít csuklómon a vér.

Tovább...

00

Fenyő László

Vers, te maradtál

Íme megint csak te maradtál
vers, kibe most úgy kapaszkodom,
görcsös lélekkel, mint a rab
az ég kékjébe, ritka sétán.

Tovább...

00

Kerényi Frigyes

Vigasz

Dalost temetnek csendesen,
Toronyban semmi hang -
Ha gazdagon fizettetik,
Beszél csak a harang.

Tovább...

Ady Endre

Egy csúf rontás

Szűz borzongások, pompás szavak,
Új, nagy látások királyfia volnék
S lelkemen, szép, pogány lelkemen
Egy csúf rontás ül, pusztít, bitorol még.

Tovább...

00

Kerényi Frigyes

Gőgös poeta

"Verseimet borssal szoktam meghinteni" - jól van!

Tovább...

00

Babits Mihály

Szonettek

Ezek hideg szonettek. Mind ügyesség
és szenvtelen, csak virtuózitás.
Bár munkában manapság nincs nemesség,
ez csupa munka, csupa faragás.

Tovább...

10

Hajnal László

Születik a vers

Néha kora tavaszi pázsit,
Néha a tél vad szele hozza,
Hogy megérezzük: minden más itt,
Mint iskoláztuk! S mindég másik
A lélek, mikor áhítozza
A pokoldöngető igét!

Tovább...

10

Réthy László

Hölgyestély.

Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén:
Hazám zegezugát úgy járom én;
Csak azt zengem, mi lelkemből fakad,
Víg és bús nóta egyformán akad.

Tovább...

Réthy László

Az én költészetem.

A költők már Hazát, Szerelmet,
Hitet, Eszményt - mindent megénekeltek:
Női szívet és büszke férfikart,
S itt hagyták Lőwynek - a Szart.

Tovább...

Ady Endre

A megszépitő fátuma

Estéket, ha bennük kószálok,
Beaggatok édes csodákkal
S akik nyomomban járnak bennük,
Nyomasztják édesen az álmok.

Tovább...

Réthy László

Lőwy Árpád és a magyar nemzet.

Irodalmunkban, - büszkén mondom -
Nincs több olyan tipikus költő,
Mint Lőwy Árpád, akit ismer
Már egy egész nagy emberöltő.

Tovább...

00

Komjáthy Jenő

Jóslat

Vészt jósol a felhők taréja,
A szél szilaj danába kap,
Az élet kínja, mint a héja,
Vijjogva a szivemre csap.

Tovább...

00

Bozzai Pál

Lant és kard

Költő vagyok és katona!
Ugy rendelék az istenek,
Hogy szivemre és vállamra
Nehéz terhek feküdjenek.

Tovább...

Tóth Árpád

Este

Öregeste ódivatu költők
Bordalait sorra olvasom,
Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők,
Húzódnak a sárga papiron.

Tovább...

Ürmösi Károlyné

Imádság

Uram, ne vedd el tőlem még a dalt:
Gyógyító balzsamát szenvedő magamnak,
Oh hagyd erejét lelkemben a dalnak!
Uram, ne vedd el tőlem még a dalt!

Tovább...

00