Az utóbbi fél év legnépszerűbb versei
Akik engem megbántottak,
Egytől-egyig meglakoltak;
Meglakoltak, megbünhödtek:
Megverte az isten őket.
Áhitattal, lassan, félve,
Közeledem szent nevedhez,
Szivemben, mint csengetésre
A templomban, olyan csend lesz.
Makacsul űlök kapud előtt, álom,
Kinyiltát görcsös türelemmel várom,
S bár lüktet a fő s csikorog a fog:
Csak azért is aludni akarok.
Bezzeg! most látom árnyékomat,
Csudálom benne nagyságomat;
Ha ki még kicsinynek mondana,
Kegyetlenül meg bosszantana.
Ím! e kisded semmit nem lát;
S hogy mulatja még is magát;
Tehát nem olly boldogtalan
Az ember, ha világtalan.
Virág helyett mennyi kóró,
Remény helyett mennyi rom,
S a könny is csak alig enyhit,
Oh mert hiszen valamennyit
Megsiratni sem bírom.
Kik rég előre mentetek,
Apám, anyám, s ti jó barátok,
Szárnyam suhog, már fönn lebeg,
De hol találhatok reátok?
Járkálok a Tisza partján,
So' se jártam én még itten -
Nemde várod kedves folyó,
Mit szólok majd hozzád, mit nem.
Falu végén egy dombtető,
Rajta nyugszik a temető;
Keresztekkel telistele,
Sokat temettek már bele.
Egymás mellett el-elmegyünk,
S mind a ketten fölnevetünk -
Fölnevetünk, fölkaczagunk,
Azt hinnék, hogy semmi bajunk.
Titkon viseld szívsebedet:
Hidd el, hogy igy jobban heged,
Jobban heged és hamarabb:
Mint a seb a kötés alatt.
Mi szép az ég, s mint gyermekarcz
Mosolyg a láthatár;
Derült, miként a szép leány,
Ha kedvesére vár.
Egy két évben egyszer, egyszer
Összejövök még vele,
S bár életét összudúltam:
Nem vádol tekintete.
Hogyha meghalok galambom,
Keresd ott kinn a sírhalmom,
Keresd, míg meg nem találod,
Ne sajnáld a fáradságot.
Igérsz nekem paripát,
Még pedig párjával;
Legyenek bármily drágák,
Nem gondolsz árával.