Versek a művészetről

Reményik Sándor

Régi verseim nyomán

Néptelen esti utcán ballagok,
Zsonganak bennem régi dallamok.
Nézem a tornyokat, tetőket,
Ezek látták születni őket.

Tovább...

00

Endrődi Sándor

A jövendő nagyokra

Nem félek én, hogy egykor
Fölöttem összecsapnak
A feledés hullámi,
S erősebb, jobb poéták
Merész hangon dalolnak
Új dalt a szerelemről,
S jó borról a magyarnak.

Tovább...

00

Reményik Sándor

A beépített lélek

Testvér, Te az én költészetemnek
Nem Laurája s nem Lizája voltál.
Fantáziám ritkuló erdejébe
Virágmagvakat hintve behatoltál.

Tovább...

00

Sáfáry László

Most hazamegyek

Az apám elbocsátott tisztviselő,
messze, a jó öreg hegyek hónaljában él.
Én csak gondolatban járhatok most arra,
puhán és láthatatlanul,
mint a napmeleg,
de látom anyámat,
látom kis családunk
és látom apámat is kevés barátja közt.

Tovább...

00

Ady Endre

A verselő asszonyok

Nővéreim, verselő asszonyok,
Hogyan látjátok ti a Szépet?
Szebben kacag, hangosabban zokog
Tibennetek az élet?

Tovább...

10

Reményik Sándor

Kiadom a részed

Én a rivaldán lámpafényben álltam,
Te messze, messze, hátul, a homályban.

Tovább...

00

Garay János

A távolból

Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El messze, szép egem
Hol engem kéjre von,
Hol szebb a lány szeme,
Érzőbb a hív kebel,
S az ifju hő szive
Szent vágyban olvad el.

Tovább...

Ady Endre

Üzenet Költőcske Mihálynak

Midőn orcáink ragyogni fájnak
S szégyeljük már önnön-sugarunk:
Jönnek a vén orcátlanok.
Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.

Tovább...

00

Ady Endre

Új könyvem fedelére

Hogy itt vannak egy könyvben, holtan,
Nyomva, befűzve, azt se tudom,
Hogy vajjon őket én daloltam?

Tovább...

00

Madách Imre

Kérelem egy nőhöz

Ha a szó érzeményünk burka csak,
Mért írjam én? hogy elámítsalak?

Tovább...

Gyóni Géza

Némaság

Itt ülsz, mikéntha másvilági élet
Lakója volnál, búsan, csöndesen.
Fehér kezed forró kezembe
Csak félve habozón veszem.

Tovább...

Madách Imre

A Fagyvirágok felolvasása után

A Fagyvirágokat felolvasám
Előtted ép, te felsohajtva mondtad:
Meghalnék én is szívesen, ha rám
Költő szerelme szintén ily füzért ad.

Tovább...

Reményik Sándor

Halott poéta

Halott poéta versét olvasom,
Ki tegnap élt még. Úgy-e, furcsa ez?
Lelke szépsége reám permetez,
Mint aranyharmat hűs hajnali tájra,
Fürdik a lelkem áldott aranyába'.
Belőle belém árad az erő.
Koporsó, hát hol itt a fulánkod?

Tovább...

Reményik Sándor

Fiaimhoz

Idők ormán döng már a léptetek,
Lelkemből-szakadt álmok,
Versek, ti harsonák, amiken át
A süket végtelenbe felkiáltok.

Tovább...

Vörösmarty Mihály

Vásárhelyi

Magadat nem érted, s mások értenének?

Tovább...

00
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ