Az elmúlt egy hónap új versei
Makacsul űlök kapud előtt, álom,
Kinyiltát görcsös türelemmel várom,
S bár lüktet a fő s csikorog a fog:
Csak azért is aludni akarok.
Bejártad aranyos Ausztráliát,
Túrtál a forró pestben oda át;
És szürke fővel, kincscsel megrakodva,
Elvégre megjöttél honodba.
Mig a major kutyái marakodtak,
A tolvajok ben jócskán megrakodtak.
Zordi jeles főúr, jó angol, francia, német,
S gyönge magyar; de azért Zordi valódi magyar.
Az Athenaeum gáncsolóinak mesét!
Darázscsoportok mellé szállt le egy csomó
Méhraj, s azok nagy dünnyögéssel ellenök
Panaszra kelvén, hogy leélik a mezők
Virágit, s nékik mézanyag majd nem jutand...
Eltöltött engem a szomorúság,
Mint poharat az ital:
Mért nem lehetek nagyon öreg,
Vagy nagyon fiatal?
Áhitattal, lassan, félve,
Közeledem szent nevedhez,
Szivemben, mint csengetésre
A templomban, olyan csend lesz.
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy illan át hűs szobámon,
Hol ó csipkéktől bánatos az ablak,
S hol szűk, kerek üvegkalitba zárva
Réztrónusán gubbaszt a lámpám lángja,
S rezzenve ijjedez, ha hívogatlak.
"Szent őrületben a költő szeme..."
Hogy is mondá a régi mester, Shakespeare?
Az én dalomnak fáradt üteme
Szent őrületben felszárnyalni nem bír.
Igérsz nekem paripát,
Még pedig párjával;
Legyenek bármily drágák,
Nem gondolsz árával.
Hogyha meghalok galambom,
Keresd ott kinn a sírhalmom,
Keresd, míg meg nem találod,
Ne sajnáld a fáradságot.
Őrizkedjél meddig lehet a lánytól,
Légy te tőle meddig lehet jó távol,
Ha rabjává tesz, széttépi szivedet,
Fölveri eddig nyugalmas életed.
Mi szép az ég, s mint gyermekarcz
Mosolyg a láthatár;
Derült, miként a szép leány,
Ha kedvesére vár.
Titkon viseld szívsebedet:
Hidd el, hogy igy jobban heged,
Jobban heged és hamarabb:
Mint a seb a kötés alatt.