Az elmúlt egy hónap új versei
Uram, ki hajtod csillag lovaidat
S meg-megsuhintod, űzöd némelyiket,
Hadd nézzek bizodalommal
Borzasztó dübörgésű szekeredre.
...És szólt egy úr, aki csak ritkán viccel,
Bár jelenleg igazságügyminiszter.
Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Hogy a hajnal mit hoz nekünk,
Ne tudja senki azt!
Szívünk titkával bízzuk meg
A viruló tavaszt.
Egy gyermek, ki diót enni
Felette igen szerete,
Fára szert akarván tenni
Kertjébe diót ültete.
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen áldott,
A mit tőlem érdemlenél,
Szálljon inkább rám az átok.
Nem kell érte északra menni,
Itt is van úszó jégsziget
S vannak életet hómezővé
Dermesztő fásult jégszivek.
Megtörtek, mint halódó emberszem.
Ha rájuk nézel, borzongat a jég...
A melly gyermek könnyen hazúd,
Azt mindenek meg vetik,
S ha még ravasz mentséget tud,
Szem elől el kergetik.
Csonttá fagy az, akit szeretnek:
Minden csöpp vér, mely hull miatta,
Belekeményül jégbe, fagyba.
Egy faluban ma, messze nyugatra,
Egy öreg asszony a névnapját tartja.
A kukoricaföldön űlök, várok,
Tán arra, hogy a varju mikor károg
És mikor kell zengő cínnel tovaűzni.
Egy nyomtatott írást
Kaptam tőled, János,
Mely nemös szándékban,
Látom, nem hiányos.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott, csak "Nála" van,
Bármit tegyen, bárhogy legyen, csak
Az "Édest" látja untalan.