Versek a magyar nemzetről
Mese csak úgy levén méltó nevére
Ha benne valami el van beszélve:
Kegyeskedjék a nyájas olvasó
Gondolni - hiszen az gondolható -
Hogy a minek leirtam a czimét,
El is beszéltem hozzá a mesét,
S jót is nevettünk már ama kutyán
Ki általúszván egyszer a Dunán...
Elmenekült idegenbe,
Birtokait elkobozták,
Honárulás címe alatt,
Számkivette az osztrák.
Mult időm eljátszott ének
Tündérgondolatja,
Vész s enyészik, mint ha dalnak
Hangját szél ragadja.
Föl barátim! ...a csatára,
Hí a harczok istene;
Győzni fogunk, nem hibázhat
A magyarok fegyvere.
Kutya baja se volt a kis kutyának.
És dolgai hogy jól folyának,
Oly hetyke lett, oly vakmerő,
Semmi veszélyt nem ismerő,
Senkit, semmit nem tisztelő,
Hogy a gazdája czélszerűnek vélte
Jó somfabottal megfenyítni érte.
Mennyi csillag ragyog a végtelen égen,
Mennyi magyar hullt el eddig csatatéren!
Ha mindannyi magyar csillaggá vált volna,
Kétszer annyi csillag kelne az égboltra,
Ég be fényes volna!
Vivének-e földet, egy maroknyi földet
Bujdosó gyermekid, ó haza! belőled,
Hogy a távolban se váljanak el tőled?
Mig a major kutyái marakodtak,
A tolvajok ben jócskán megrakodtak.
Zordi jeles főúr, jó angol, francia, német,
S gyönge magyar; de azért Zordi valódi magyar.
Ha a magyar Helikon adta,
Hervatag a hitünk s a szekfünk.
Azért bánatba sohse essünk.
Kicsi virág, szegény virág,
Úgyis eldoblak, beszélgessünk.
Ha nem folyna magyar vér ereimben,
Lengyel szeretnék akkor lenni én;
Oh mert a lengyel nép a legvitézebb
S legelhagyottabb a föld kerekén.
"Pál gazda, hejh Pál gazda, mit búsul kend?"
"Ne kérdezze, jobb volna már oda lent."
"Ej hiszen most minden éled, tavasz jő!"
"Tudom, tudom... fiam sírján virág nő."...
Husz esztendő óta éjtszaka van nálunk
S a Golgota utján árván botorkálunk.
Sóvárgunk a fényre, sóvárgunk a csendre
Friss kötést kötözve nap mint nap a sebre.
A korzó népét nem izgatja már:
Öngyilkost hánytorgat az ár,
De a hajósok rúdra kaptak:
"Azért se adjuk a haboknak!"
"Utána!" - s mig fölhajt az estben
A ladik- és a hullaverseny,
Fogadnak rá a pestiek:
"Nem érik el!" Nagyon siet...
Alkony. Esik. Bús magyar madarak:
Darvadozunk a bécsi Burg alatt.
Herakles tombol, ví a várfalon,
Az úton köd, lelkünkön siralom.