Mosolyról szóló versek
Rózsaszin márványból
Van szép palotája,
Szűz-fehér selyemből
Uszályos ruhája,
Fején kis korona
Rubintból, gyémántból,
Övén aranycsillag
Fonott holdsugárból.
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy szerethetnélek
Szívben csöndesen.
De töltsenek el bizalommal
A röpke, édes mosolyok, -
Vagy téged csal, vagy magát csalja
Gyakorta, aki mosolyog.
Ez egy isteni kép díszes formájával,
Egyenes termete; nyájas orcájával.
Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Ha néha mosolyt látsz leány
Halavány ajkimon,
'S oszolni kezd a' fellegár
A' redős homlokon...
Szédit a hallgatásod,
mintha sziklafalról néznék szakadékba.
Földrengés lehetett,
ami ilyen mélységeket ásott.