Vargha Gyula

Vargha Gyula

költő, műfordító, statisztikus, a jog- és államtudományok doktora
1853. november 4. (Káva) — 1929. május 2. (Budapest)

Szerző figyelése

Bús szél zokog

Bús szél zokog,
Elmúlt a nyár
Álmodni már
Én nem fogok.

Tovább...

Szárazmalom

Kis faluban szárazmalom,
Arról zeng ma késő dalom.
Szél elfútta híre-porát,
Hadd éljen a dalban tovább.

Tovább...

11

Petőfi

Petőfi, most is váltig emlegetnek,
S ha ünneplés kell, abba’ nincs hiány;
Varázsa él sugárzó nagy nevednek,
Sőt mintha nőne minden év után.

Tovább...

00

A kassai harangok

Kassára rászakadt az éj,
Minden szabad szót vérbe fojt a zsarnok,
Az ajkak némasága mély,
De hangosan beszélnek a harangok.

Tovább...

11

A bölcső és a koporsó között

Rég elhagyám az enyhe révet,
Hátam megett már évre évek
Úgy torlanak, mint tengerár,
S új rév, koporsóm csendje vár.

Tovább...

Kevés a vetés

Ülök szomorún a vonatban,
S egy daltöredék kísér szakadatlan,
Tört hangja egy bús, panaszos dalnak:
Kevés a vetés, sok a parlag.

Tovább...

A Magyar társadalomhoz

Hogy gyászruhát ölts, nem kivánom,
Ma gyászruhára nem telik;
De jól vigyázz, a sors ne kérje számon
Üres szived ledér örömeit.

Tovább...

Szőlőhegyen

Ősz az idő már, a levél
Piros a meggyfán, mint a vér.

Tovább...

Szilveszter éjszakáján

A harcos őrt áll fagyos éjszakán,
Az újév napja: végső napja tán.

Tovább...

Aratás felé

Legszebb a táj így aratás felé,
Hőség, aszály ha el nem perzselé;
Az élet teljét csillogtatja már
Teljes pompában a királyi nyár.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ