Hölgyestély.
(Discrét vers.)
Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén:
Hazám zegezugát úgy járom én;
Csak azt zengem, mi lelkemből fakad,
Víg és bús nóta egyformán akad.
Ma ismét olvastam itt verseket,
Hölgyeknek is - amit csak lehetett (!),
- jutalmat én - anyagit - sose várok,
Boldog vagyok, hogyha köztetek járok.
- A költőnek legnagyobb diadal,
Ha rokonérzésre talál a dal:
Szép hölgyek! csókoljatok homlokon,
A férfiak meg: - ahol gondolom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!