Fenyő László

Fiam lelke

Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem, elment játszani hajaddal
a sóhajtó szél, mely mellembe hált -
s aszúlombnál zörgőbb mosoly a számon.

Meleg könnyed most kezemen továbbsír:
a gyönge fecske fél leszállni rá
s mit beleejtett könnyű nevetésed:
szivemből felszökik a kés

s éléből, hallga, csillag születik,
nem is csillag, csak sejtő gyöngeségem,
nem is csillag, csak letűző lelke
fiamnak, aki sohse születik meg...