Fenyő László

Fenyő László

költő, műfordító és kritikus
1902. november 9. (Budapest) — 1945. március 26. (Rohonc)

Szerző figyelése

Öregúr

Mosolyodban jégmezők csendje dereng,
messzenéző szemedből lopódzva
alkonyati suhanással bucsúzik a láng,
lépésed olyan megilletődött
mintha mindig templomok, temetőkert,
halk ünnepélyek közt járnál.

Tovább...

Virrasztó Violáért

Az éj, mint messzi vízesés,
én: lelkiismeret:
virrasztunk együtt... zúg a csend,
kezet nem tördelek,
csak gondolatom lázadoz:
Nem szabad... Nem lehet...

Tovább...

Jegyzetek a csendről: Boldogtalan

Csend, csend, selejtes,
semmit se rejtesz,
rosszminőségű csend,
előtted, mögötted
se fény, se árnyék,
semmise leng.

Tovább...

Jegyzetek a csendről: Téli csend

A téli, a szemérmes téli csend,
mely arcát hóeséssel fátyolozza,
önnön fehér játékain mereng.

Tovább...

Jegyzetek a csendről: A csenddel telve...

A csenddel telve láttok ím itt,
nem hozzátok, a csendhez tartozom,
homlokomon a révedés:
nem földi az s szemem bolygása sem.

Tovább...

Jegyzetek a csendről: Fejfájás után

Ó, fejfájás utáni csend,
isteni zsongulás, amelyben
pálmaerdők susognak;
tikkasztó pergése doboknak
távolodik, távolodik,
egy néger rabszolga legyez,
dübörgő zuhatag simúl el...

Tovább...

Jegyzetek a csendről: Eszmélet

Hogy egyszer semmiről se tudjak!
Mint árny sejlik a tejüvegen át:
a halálnál egy madárpihegéssel...

Tovább...

Jelvények és formaruhák

Jelvények és formaruhák
között szédül az életünk.
A tavaszi delek puhák,
Jelvények és formaruhák -
sétálva is menetelünk.

Tovább...