Tóth Kálmán

Nyugalomvágy

Nem akarok boldog lenni,
Hogy ne fájjon aztán semmi;
Mikor egy mosolynak
Ezer köny a vége,
Nem kell a boldogság
Csak a csöndes béke.

Ne virágzás, ne forró nap,
Mit hervadás követ holnap;
Inkább az a lassú,
Merengő borúlat,
Mely virágot nem nyit,
De azt nem is hullat.

Ne széditő meredekek,
Oh jártam én ott eleget,
Ha rágondolok is:
Lelkem bele döbben,
Inkább elborongni
Lenn a keskeny völgyben.

Ne gyöngyöket hányó tenger,
Mit szenvedély le és felver,
Oh jobb az életnek
Csöndes lefolyása,
A minek a halál
Csak a folytatása.