 | Pósa Lajos rövid verseiköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Szószéken az öreg pap,
Mint egy apostol, áll:
A "tékozló fiu"-ról
Fenkölten prédikál.
Sötét cellájában
Térdel az apácza,
Hófehér galambként
Mennybe száll imája.
Szép kis leány volt,
Csókolni való,
Mint a madárka,
Vidám, csacsogó.
Szegény özvegyasszony galyat visz a hátán,
Huhukol kezébe -
Kerülő behajtja, haragos szitokkal,
Az erdész elébe.
Búbánatos özvegyasszony
Sir a szoba szögletében -
Dobra ütik kis holmiját
A rideg törvény nevében.
Itt van a szép kikelet,
Ég-föld örül és nevet.
Virágos kis kamarában
Tulipántos láda -
Ki-kinyitja a biróné
Százszor is napjába.
Vén vármegye háza előtt
Dolgoznak a rabok,
Nehezebb a bilincsnél is
Nagy nehéz bánatok.
Téli napsugár száll
Hegyen-völgyön által,
Köszön a kelőknek
Hideg mosolyával.
Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek szórtad szét, mint a rózsalevelet!
Erdőben van egy fa,
Alatta ibolya,
Szép piros hajnalban
Elmegyek én oda.