Pósa Lajos rövid verseiköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Ez a fehér kis ház
A rózsámék háza,
Könyhullatás nélkül
Nem nézhetek rája.
Meghalt szegény kis pintyőke,
Liliom a lepedője,
Négy gerlicze vontatja,
Fülemile siratja.
Kalapomra sárga levél hull, hull...
Kalapomra sárga levél hull, hull,
Én felettem még a fa is busul.
Egyszer voltam házatoknál,
Mindörökre eltiltottál.
Mit integetsz a kendőddel!
Tán beszélsz a szeretőddel?
Hittem, hittem szép szavadnak,
Mint a liget a tavasznak.
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl sebét!
Ne emlitsd a jövendőt,
Az is csak oly setét!
Szőke kis lány sétálgat a réten...
Szőke kis lány sétálgat a réten,
Még a nap is bámulja az égen,
Hódolnak a virágszálak,
Mint valami királynénak -
Szőke kis lány sétálgat a réten.
Piczi lány, szőke lány
Az én fényes napom,
Sötét van, éjszaka,
Hogyha nem láthatom.
Levél a virágon, virág dalos ágon...
Levél a virágon, virág dalos ágon...
Csüggött az én szám is a te csókos szádon.
Hol is terem, ki tudja, a szerelem?
Hol is terem, ki tudja, a szerelem?
Tán valami szép virágos szigeten?
Kis kunyhóba vágyom,
A Balog partjára,
Öreg édes anyám
Reszkető karjába.