 | Pósa Lajosköltő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa |
Anyám, amott leér az ég,
Oda menni de szeretnék!
Szeretnék egy angyalt látni,
Ott szoktak a földre járni.
De mogorva, de goromba
Ez az öreg télapó!
Meg-megrázza a szakállát,
S hull belőle, hull a hó.
A kis kakas meg a török császár
Élt egyszer egy szegény asszony,
Semmije se volt, ha mondom!
Se kenyere, se garasa,
Csak egy kedves kis kakasa.
Vándor, állj meg! az ég harsan.
Hova mennél a viharban?
A sötét, vad éjszakába'
Szól az orkán orgonája,
Záporesőt ont a felhő,
Recseg-ropog, zúg az erdő.
Virágos dombtetőn
Van egy szép palota
Ezüst a födele,
Arany az ablaka.
Itt van a szép kikelet,
Ég-föld örül és nevet.
Tisza partján van egy halászkunyhó,
Arra megyen egy aranyos hintó,
Délczeg urfi leugrik egy szóra,
Halász lánya felül a hintóra.
Kisütött fényesen
Az igazság napja:
Csalfaságod az éj
El nem takarhatja.
Árva maradt Rózsa, a kedves kis Rózsa,
Nincs a földön, a ki gondoskodjék róla.
Ismertem egy fiut, ugy hivták, hogy Gabi,
Leczkéjét nem tudta soh'se felmondani,
Pedig apja, anyja a kedvit keresték.
Csakhogy jól tanúljon, tudja jól a leczkét.
Adj kenyeret, édes anyám,
Lányod éhen meghal!
- Várj egy kicsit, aranyosom,
Mingyárt hoz az angyal.
Piczi madár az ökörszem,
De azért én őt szeretem.
Gondtalanúl szökdécselget,
Fényeshátú bogárt kerget.
Karácson estéje nagy vigasságszerző,
Tapsol örömében a sok apró-cseprő.
Egyszer ezt az estét ünnepelték épen,
Hogy anyjához igy szólt a kis Feri szépen...
Levél a virágon, virág dalos ágon...
Levél a virágon, virág dalos ágon...
Csüggött az én szám is a te csókos szádon.