Pósa Lajos

Pósa Lajos

költő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa
1850. április 9. (Radnót, Szlovákia) — 1914. július 9. (Budapest)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Szerettelek forrón...

Szerettelek forrón,
Szerettelek mélyen,
Az, aki mindent lát,
Tudja jól az égben.

Tovább...

Tréfa

Gyere velem.
- Hova?
Mókust fogni.
- Hol a mókus?

Tovább...

Kutya-macska hivatal

Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.

Tovább...

Három cica

Egyszer egy kis cica
Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.

Tovább...

Magyar vagyok

Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanitott imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörü szép hazám!

Tovább...

20

Istenem, csak soh'se lenne vasárnap!...

Istenem, csak soh'se lenne vasárnap!
Csalfa szivét ne látnám a rózsámnak!

Tovább...

A márciusi ifjuság

Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjuságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.

Tovább...

A vak halász

Én vagyok a vak halász,
Ki a vízben kaparász.
Be van kötve a szemem,
Halat fogok, leveszem.

Tovább...

Sirok, sirok, nem tagadom, sirok...

Sirok, sirok, nem tagadom, sirok,
Tinta helyett könnyeimmel irok.

Tovább...

Az apa és leánya

Apám, apám, édes apám,
Hol van az én kedves anyám?

Tovább...

20

Téli napsugár

Téli napsugár száll
Hegyen-völgyön által,
Köszön a kelőknek
Hideg mosolyával.

Tovább...

A remény

El-elhagy a remény, el-elvonul tova,
Mint a vándormadár.
De visszaszáll megint zománczos szárnyakon,
Akármily messze jár.

Tovább...

A tücsök bandája

Egyszer egy kis tücsök
Mit gondolt magába?
Hogy a nagy világot
Végig muzsikálja...

Tovább...

Halottak napja után

Csöndes megint a temető,
Lobogó mécs kialudt,
Őszi szellő szaggatja a
Sirokon a koszorut.

Tovább...

Ha látom, galambom...

Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy elkezd a szivem
Sebesen dobogni.

Tovább...