Szerző
Pósa Lajos

Pósa Lajos

költő, dalszerző és újságíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa

1850. április 9. — 1914. július 9.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1118 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 30.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pósa Lajos

A kis rózsa

Árva maradt Rózsa, a kedves kis Rózsa,
Nincs a földön, a ki gondoskodjék róla.

Nincs, ki fésülgesse, tartsa, öltöztesse,
Éhes is, rongyos is, hervad lelke, teste.

Utczasarkon koldul... jaj de ott elülhet,
Mert az emberekben nincsen könyörület.

Nincs, a ki megszánja, lányának fogadja
S jól gondját viselje, mint az édes anyja.

Egy-egy krajczárkát is néha-néha kap csak...
Hej pedig sok pénze van a nagy uraknak!

Éhezik, didereg szegény szerencsétlen,
Fekete bubánat, könny ragyog szemében.

S keserün sohajtgat: "Édes jó anyácskám!
Óh miért hagytál itt, mért nincs gondod én rám?!

Küldj valamit, kérlek, a szegény Rózsának,
Ha te nem szánsz engem, mások ugy se szánnak.

Küldj meleg ruhácskát, mert hideg van télen,
Egy kis kenyeret is, mert meghalok éhen!"

Odafenn az égben látja ezt és hallja
Szerető szüléje: áldott édes anyja.

S könyörög az Urnak: "Óh, jóságos Isten!
Tiszta szent örömem közeledbe sincsen.

Akkor lesz csak teljes az én boldogságom,
Ha Rózsát is itt az angyalok közt látom.

Egy szép szárnyas angyalt küldj le érte, kérlek,
Hozasd fel, hadd legyen lakosa az égnek!"

Megsajnálta Isten... És repült egy angyal
Csillogó, ragyogó, csattogó szárnyakkal.

Szegény Rózsa előtt termett nemsokára,
Éhhalállal s fagygyal küzdött a kis árva.

"Rózsa jer, örvendezz! - szólt hozzá az angyal -
Engem anyád küldött... elviszlek magammal."

Örült a kis Rózsa az angyali szónak:
"Vigy el hát, - könyörgött - ott lesz nekem jó csak!"

Szép ragyogó szárnyán fölvitte az égbe,
Üdvözült anyjának szerető ölébe.

Pósa Lajos aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!