Bor
Zúgjatok, ti sűrű erdők,
Nőjjetek, ti büszke tölgyek,
Hajtsatok szép dús terebélyt,
Árnyas ágat mentől többet.
Jár a pohár kézről-kézre;
Mámorának tiszta méze
Altasson el minden gondot!
Hogyha borban fürdik ajkunk,
Nem fog ki a bánat rajtunk;
Bölcsesség van a pohárban,
Ne vesszen egy csöpp se kárban:
Derüljön ki minden homlok!
Föl, föl a hegyre! itt van már a fecském,
Fészket rak újra a borház-ereszkén;
Vén almafám is uj levélbe hajt,
Piros virágok rojtja csügve rajt'.
Igyunk derűre,
Igyunk borúra,
Ugy is hol kedvre,
Ugy is hol búra
Fordúl az élet.
Az volt egyszer bajos élet,
Hogy a vizek kiszáradtak,
A folyóból mind kötél lett,
Patakokból csepümadzag,
Fától-fáig, - hegytől-hegyig
Kifesziték egytől-egyig,
S mint száritó kötelekre
Teregették föl ezekre...
Adott a sorsom még egy pincét,
gondzápor elől ereszem, -
öreg boroknak egy jó pintjét
itt gyertyalángnál beveszem.
Ki bort csak máséból iszom,
Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó
S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
S magyar sírva-vígadók szent italát.
Elmerengek gondolkodva gyakran,
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpűlök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek.
Fiúk, a bor istenének
Anyja ki volt? Semele!
Semele volt édes anyja,
A fia meg Szemere.
A tizenkét égi jegy mértékletességet prédikál
JANUÁRIUS - VlZÖNTÖ
A nap vízöntő-jegybe lép át,
Így vízivásra fényes példát ád.
Gyenge rügyek, halványzöld levelek,
Sorsomba negyvenedszer visszatérők,
Uj tavaszok, elvonuló telek,
Lemondva múlók, követelve kérők,
Kékségek, miknek hűse is meleg,
És meghalások, szürkeségbe térők -
Mit tudom én, mi az, ami ragyog,
Mit tudom én, ki az, aki vagyok!