 | Szemere Miklósköltő, műfordító, ügyvéd és politikus |
Bujdosóra a kancsót barátim!
Fut az idő! talán nem sokára
Nyergelnünk kell, s egy szál ingben ülünk
Szent Mihálynak fekete lovára.
Szunnyadj pici rózsabimbó,
Szunnyadj, szunnyadj még!
Éjfél van még körülötted,
Homályos az ég.
A vénség is rosz, keserű dolog!
De a középkor sokkal kínosabb!
Lángol még szívünk, de haj! lánginak
Az ész, az illem bús korlátot szab.
Édes kürtöm! te, kit a juharnak görbe
Ágáról metszettem egykor a vadonban,
S karcsu hangos öblöd gondosan kivájva,
Fényes barna szijjal körös-körül fontam,
Viszhang csábitója, erdők fuvolája,
Bércek közt andalgó lelkem muzsikája!
Összejött a két kárvallott barát;
Péter - tűz által, árvíz által - Pál;
"Házam elégett!" szól Péter, - s amaz:
"Harminc boglyámat vitte el az ár!"
"Mondom, a - házam!" - "az ár, tönkretett!"
Csupán magára gondol: Péter, - Pál; -
Kezdettől óta e kerek világ
Ily Péterekből s ily Pálokból áll!
Fiúk, a bor istenének
Anyja ki volt? Semele!
Semele volt édes anyja,
A fia meg Szemere.
Elrongyollott, avult csuha,
Már ez az én életem!
De ha már nyakamba csapták,
Holtomig le nem vetem.
Én is vesztettem már - kit magános órán
Megsirassak lelkem egész fájdalmával,
Össze forrott szívem - e sötét világnak
Egy kis porszemével - egy uj sírhalmával.
Szerte bolygok én az
Élet vadonában,
A csalfa örömet
Üzöm gyors futtában;
De rabul sovár szivemhez
Őt nem füzhetem soha;
Most közel van, ujra rebben,
Vésztől ingó rengetegben...
Bohó Jancsi az én nevem,
Hehehe!
A királynak sem szolgálok,
Merre tetszik, ott kószálok;
Ha én elkacagom magam -
Egész falu kacag rajtam,
Hehehe!
Bocsásd meg bűnömet
Költőknek atya óh Apoll!
Ha dalaim tán rosszak. -
Hiszen te oly távol lakol mitőlünk
Hogy még Rikóczi társam ajakának
Idétlen macskanyivását is
Szelided méhdongásnak hallod,
Mikorra innen hozzád ér. -...
Másnak is volt, nekem is volt
Sok szeretőm, édes kincsem;
Voltra mitsem ád a zsidó -
Mit ér, ha volt! Most már nincsen!