Szerző
Fejes István

Fejes István

református lelkész és költő

1838. január 22. — 1913. december 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 582 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. március 11.

Megosztás

Címkék

Fejes István

Föl, föl a hegyre!

Föl, föl a hegyre! itt van már a fecském,
Fészket rak újra a borház-ereszkén;
Vén almafám is uj levélbe hajt,
Piros virágok rojtja csügve rajt'.

Föl, föl a hegyre! ezt a puszta tájat,
Melynek kövéből az arany bor áradt,
Nem nézhetem tovább hálátlanul,
Könyem reá ugy is hiába hull.

Föl, föl a hegyre! hadd döngjön a szikla,
A vasrudaktól pattogjon a szikra -
S az anyaföldnek, hol majd megpihen,
Tüzével addig teljék meg szivem

Föl, föl a hegyre! bércze felvirulva,
Vidám danától zengjen egykor újra;
Koszorút öltsön ez a drága föld,
Melynek bora dalomba lángot önt!

Föl, föl a hegyre! van még egy reményem,
Bár új borát szőllőmnek meg ne érjem, -
De dalaimhoz hagyok ráadást,
Igyék a hon rám ingyen áldomást!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!