Vallásos versek
Oly közönséges, árva kis bokor,
Körülte gaz nő, állat rátipor,
Ember véresre sebzi magát rajta,
A szitkot, gúnyszót özönével hallja.
Titkait Istennek sáfárló doctori szolga,
S Krisztus nyájának szent dolgát mútató példa,
Ez magyari népnek nyelvén használni ki sokban...
Az aranyos mennyezet fele zsongva
Az óriás, üres templomhajóba'
Még ott suttog az elszálló ima.
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Zajjal, pompával ünnepet nem ülök,
Csak imádságba foglalom neved,
Hogy ki egéből nekem aláküldött,
Hogy vezessen a Te áldó kezed...
A tápai templom öregebb apádnál,
Vénebb a kriptában pihenő apátnál,
De az Isten régibb, mint a régi oltár,
Idősebb ő minden kő-kövön templomnál.
Megszületett.
Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok.
Én hiszem a szép csodát,
Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa
És jötte szűzen érte Máriát.
Sír vala, gyönge fiát dobogó kebelére szorítván,
S álla borúlt napként Mária népe között.
Az Úr Jézus szeretete
Hívott minket iskolába;
Mutassuk meg szorgalmunkkal,
Hogy nem jöttünk el hiába!
Szeretlek téged, te szép, bús,
Te szőke, te jó, te Jézus,
Szívemben emlékül élnek
Holdfényes hegyi beszédek,
Genezáreti álmok,
Patyolat szűzi virágok!
A jászolban fázott ám a
Kis Jézuska lábacskája,
De azok a jó tehenek
Meleg párát fújtak rája.
Rútság, gyalázat, gőgös istenek
Kiket a bűnük átkoz -
Lerogynak, mint a semmi porszemek
A szent sziklához. -
A Krisztus sirja:
A népek sirja,
Minden világok sirja -...
Halványpiros hegyi virág
Öleli lábát a keresztnek.
Csillagról csillagra szép
Angyallelkek szállnak,
Megváltás hirét viszik
Széles e világnak.