Zsoltár
Bódogok, azkiknek
Undok vétkeinek
Sebét az Úr befödte.
Mint idegen bűnnek,
Tulajdon vétkének
Büntetését nem vötte,
De sőt jó voltából,
Bűneit lelkéből
Az Isten letörlötte.
Orgonás, zengő május
Lombos erdejét járom
És harangozok halkan
A nyíld gyöngyvirágon.
Ha tanultunk zsoltárokat,
Hogyha imádkoztunk sokat,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem
Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.