 | Benedek Elekíró, újságíró és költő |
Egyszer a kis Bundás, mit gondolt magába?
Ej, huj, ej, huj! elindult magába.
Szépen besompolygott a hentes boltjába,
Ej, huj, ej, huj! a hentes boltjába.
Az első lopást, hogyha sikerül,
Követi másik, harmadik,
S napfényre hogyha gyorsan nem kerül,
Az Isten tudja hányadik.
Dolgos népet, ha látsz a réten,
Köszöntsed őt, köszöntsed szépen.
Bár ócska, foltos a ruhája,
Kincseket ér az ő munkája,
Becsüld a népet!
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajon megvan-e még az ő puha fészke.
A végtelen nagy pusztaságban
Kereng a vén sas egymagában.
Szállhatna fent az égi tájon,
De vonja vágya, hogy leszálljon,
Ahol tisztes öreg kort ére:
A szép magyar föld kebelére.
Cimborát hozott a posta
Klárika buzgón olvassa:
Evést, ivást, mindent felejt,
Cica-furfangról mit se sejt.
Áll Jucika, áll,
Jaj de félve jár,
Hogy szeretné édesanyja,
Ha szaladna már!
Virágok napja, szép virágvasárnap,
Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad!
Hintsd be virággal az avar mezőket,
A kertek fáit, félve rügyezőket,
Óh, szánd meg őket!
Repülj, Csillag, repülj,
Meg se állj hazáig,
Ne várjon az édesanyám
Én reám sokáig.
Csendes szoba, nyitott ablak
Kicsi Laci be-beballag.
Ne hajolj be rózsafácska,
Nyugodt legyen apu álma!
Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.