Radnóti Miklós

Radnóti Miklós

születési nevén Glatter Miklós, költő és középiskolai tanár
1909. május 5. (Budapest) — 1944. november 9. (Abda)

Szerző figyelése

Békesség

Te, ez olyan jó, - ez a matató
hallgató, szomorú játék,
éjjeli játék szomorú szivvel
és szemekkel, magamellé
szeliden, hosszan odaejtett...

Tovább...

00

Tavaszi vers

A fák vörös virágokat lázadnak
éjjel és vidám csavargók ölelnek
most a reccsenő ágú bokrok alatt;
csak a lány sivít, karmolva, teste...

Tovább...

00

Szélesen

Örülj, ha te meghalsz, majd körülállnak
apró szentek, megáldott hanggal és
énekelnek; áldott leszel, ha
nagyszemű fiuk és nagyszemű lányok...

Tovább...

10

Toborzó

Sok barna forradás
fut füstös testén végig,
földönfutó, sötét
bozótok védik...

Tovább...

00

Szerelmes vers boldogasszony napján

Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.

Tovább...

Szerelem

Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel viharzik elő. Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között. Kislányt tanitott és
magával hozta fehér nevetését.

Tovább...

Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod...

Tovább...

Kánikula

Szomjasan vonúltak inni a fák
lehajtott fejjel a patakokra,
kertekből eresz alá költöztek
rémülten a rózsák és most, hogy...

Tovább...

Zaj, estefelé

Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám most a messzi
vidék! csikók csomós lábakkal
futnak az anyjuk után s így...

Tovább...

Széllel fütyölj!

Örömöd fusson le a fák gyökeréig,
őzek szemetükrén díszitsd fel mosolyod
szerelemre; széllel fütyölj! és...

Tovább...

Szusszanó

Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!

Tovább...

Aludj

Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!

Tovább...

Lángok lobognak...

Lángok lobognak és kihunynak lassan s mindörökre
katonák lelke száll most a fényes délkörökre;
egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt,
mig itt a hőség hajlong, amott a fagy sikolt;
a hánykódó hajók ágyúinál honvágytól részeg
és sárga félelemtől rókázó tengerészek!

Tovább...

Háborús napló

1. Hétfő este

Immár a félelem sokszor sziven érint
és néha messzi hír csak néked a világ;
egyre régibb emlékként őrzik gyermeki
korod a régi fák.

Tovább...

Lomb alatt

Kora reggel óta csöndben heverek én,
balról a diófa, jobbról kiterítve
háborút ujságol a vérszagú ujság.
Keresztülsüt a nap a dió levelén,
erős ere látszik. Öreg fa ez itt, de
kemény hóna alatt meglebben egy új ág.

Tovább...