 | Benedek Elekíró, újságíró és költő |
Nagyapóka lelkem! Mi baj, gyöngyvirágom?
Nézze ezt a képet! Látom, lelkem, látom.
Nem is csudálkozik, lelkem nagyapókám?
Hát min csudálkozzam, édes kis fiókám?
Itt van minden ennivaló,
Jöjjetek,
Csirke, tojás, petrezselyem,
Vegyetek.
Kis gyíkocskám, aranyoskám,
Ne félj tőlem, gyere hozzám
Jere, jere, édesem!
Alszik Aranyvirág,
Vajon mit álmodik?
Szárnyas angyalkákkal
Az égben játszódik.
Nénémasszony, hogy adja az almáját?
Édes fiam, hat fillérért a párját.
Bándi Mariskának volt egy kis kacsája,
Annak ezüst tolla, arany koronája.
Tenyerén hordozta, onnan is etette,
Mint anya gyermekét, éppen úgy szerette.
Künn a pusztán születtem én,
Kiskunsági bojtár legény.
A síkság az én országom,
Más országba nem is vágyom.
Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.
Csip-csip, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csip-csip, hideg van,
S nincs meleg házunk.
Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Állatok közt legravaszabb a róka.
Ó, de jó víz, ó de jó,
Csorogj, csorogj, kis folyó.
Csorr, csorr, csorgatom,
Az arcomat mosdatom.