 | Benedek Elekíró, újságíró és költő |
Amikor a tavasz meleg nyárba hajlik,
Nincs boldogabb ember kerek földön nálam.
Kertemben madárdal s gyermeklárma hallik,
Csakúgy fürdik lelkem s nagy boldogságban.
Vilike: Csókolom a kezét, kedves Lilike.
Lilike: Isten hozta nálunk, kedves Vilike.
Vilike: Hogy érzi magát, ha szabad kérdenem?
Lilike: Köszönöm kérdésit, csak úgy csendesen.
A nap még föl sem kelt, csicsereg a fecske,
Virágos ágakon zümmög a méhecske.
Csattog a csalogány, köszönti a reggelt.
Rigó nagyot rikkant: ihol, a nap felkelt!
Hová lett az öregségem?
Újra itt a gyermekségem.
Jó kedvemnek nincs határa,
Itthon vagyok valahára.
Ül a mama székibe,
Áll Marcika elibe,
Másnak nem is hegedül,
Csak mamának egyedül,
Cini, cini, duru, duru!
Fecske, fecske, Isten madárkája,
Itt a házunk, szállj le szépen rája.
Áll a ház is, a fészek is rajta,
Te utánad, hej, mennyit sóhajta!
Búsan búgó bús gerlice
Elrepülne messze földre,
Messze földre, zöld búzába,
De nem szálla zöld búzába,
Hanem szálla konkoly ágra;
Konkoly ágát kopogtatja,
S kedves társát siratgatja:
- Társam, társam, édes társam...
Mikor Kossuth azt üzente,
Hogy a regement hiányos,
Kardját jó élesre fente
Kisbaconi Huszár János.
Őszi eső, hideg eső hulldogál,
Őszi szellő, hideg szellő fújdogal.
Szegény asszony, özvegy asszony, merre mégy
"Fiaimnak egy kis meleg ételért."...
- Mikor ménk Baconba, édes nagyapám?
Tegnap? Tegnapelőtt? Vagy holnapután?
- Tegnapelőtt, holnapután,
Kedden reggel, ebéd után,
Édes unokám! Édes unokám!
Künn zúg a szél, kavarog a hó,
Behallszik a lármás hahó,
De jó itt benn a szobában!
Pattog a tűz a kályhában.
Repül, repül a sasmadár,
Magasba viszi szárnya,
Szemünk elől el-elfödi
A fellegek árnya.
Szúnyog király őfelsége
S az ő kedves felesége
Szúnyogvárban bált adának,
S engem arra meghívának.
Nagyapóka lelkem! Mi baj, gyöngyvirágom?
Nézze ezt a képet! Látom, lelkem, látom.
Nem is csudálkozik, lelkem nagyapókám?
Hát min csudálkozzam, édes kis fiókám?