Benedek Elek

Bújócska

Nagyapóka lelkem! Mi baj, gyöngyvirágom?
Nézze ezt a képet! Látom, lelkem, látom.
Nem is csudálkozik, lelkem nagyapókám?
Hát min csudálkozzam, édes kis fiókám?
Látott-e már maga ilyen nagy virágot?
No, mondja már, lelkem, ugye, hogy nem látott?
Hát bizony, Évikém, ekkorát nem láttam,
Pedig már Kisbacont ezerszer bejártam.
Hát e kis gyerekek vajon mit csinálnak?
Azok bizony, lelkem, állnak, állnak, állnak.
S nincs itt a mamájuk? Nincs itt a papájuk?
Mondja, nagyapókám, ki vigyáz reájuk?
Ó te kis butikóm, már hogyne volnának,
Mint szemük fényére, rájuk úgy vigyáznak.
De ha én nem látom! Nincsenek a képen!
Ott vannak? No ha ott, mutassa meg nékem!
Ejnye, irgum-burgum, kicsi kis bolondom,
Nem hiszel te nékem? Ott vannak, ha mondom.
Bújócskát játszanak, éppen most kiáltják:
Kukk, gyerekek, kukk, kukk! S aztán megtalálják?
Meg ám, megtalálják. És aztán nevetnek?
Meghiszem! És aztán? Új játékba kezdnek.
Mondanék valamit... Nos, mit, kis fiókám?
Bújjon el maga is, édes nagyapókám!