Zigány Árpádköltő, író, újságíró és műfordító |
Din-don, din-don, din-don, din-don;
cseng a pöröly, kalapács;
Dan-dén, dan-dén, dan-dén, dan-dén:
én vagyok a kis kovács.
Édes anya a Juliskát
kivitte a mezőre,
Virágokat tüzdögélt a
hajába, a fejére:
Egy vadrózsát, egy kökörcsint,
meg egy búza-virágot:
Szebb kis lányt a Juliskánál
bizony senki nem látott!
Nagy orrmányu állat ám az elefánt:
De csak ne félj tőle! - mert senkit se bánt;
Nagyon szelid állat, okos, engedelmes,
Ha jól bánnak vele, nem is veszedelmes.
Serpenyőben sül a palacsinta:
Azt szereti ám csak a Katinka!
Hajrá! hajrá! - szól a kürt: - hajtják a vadat
Róka koma, mint a szél, sebesen szalad;
Két kis nyulat fölriaszt, de nem bántja ám,
Mert a kutyák, vadászok vannak a nyakán...
Vígan járjuk a világot,
egész nap énekelünk:
Abból élünk, amit hugom
meg én, együtt keresünk;
Nincs nékünk e nagy világon
rokonunk, se barátunk...
Száll a fecske, csicsereg:
Tücsköt, legyet keresek;
Öt kis fiam éhezik,
Mind az öt sokat eszik;
Fogok nekik legyeket,
Aztán hazasietek.
Hosszúlábu strucczmadár, futós, mint a szél,
A jó arabs paripa nyomába sem ér;
De ha lopva meglepik, nem szaladhat el...
- Megtöltöttem a puskámat,
gyere velem, kis hugom:
Lövök neked nyulat, őzet,
örülsz neki majd, - tudom!...
Esik a hó, gingalló:
Hóban járni, jaj de jó;
Fölmarkolom meggyúrom,
A Katiczát megdobom;
- Hopsza húgom, jól vigyázz,
Hogy a hóban meg ne fázz!
Csirkék, kacsák vígan élnek
a majorház udvarán,
Enni-inni bőven kapnak,
jó dolguk van igazán...
Pinty úrfinak fillére sincsen.
tán a nagyapjának se volt:
De azért ő vigan dalolgat,
s a ruháján sincs semmi folt...
Fakó szekér, kenderhám,
Mind a kettő rossz szerszám;
Lassan ballag a Fakó,
Így utazik a Ferkó.