Zigány Árpád versei az állatokrólköltő, író, újságíró és műfordító |
Száll a fecske, csicsereg:
Tücsköt, legyet keresek;
Öt kis fiam éhezik,
Mind az öt sokat eszik;
Fogok nekik legyeket,
Aztán hazasietek.
Pille, pille szállj le rám,
Nem bántlak én, igazán;
Édes mézzel etetlek,
Tiszta szívből szeretlek...
Öt kis testvér a nyáron
kilovagolt szamáron;
Egyik ráült, más vezette...
A kis pásztor kecskéjét
hazahajtja szépen,
Olga mindjárt hivja is,
mert ő várta éppen,
Jó káposzta levéllel
kinálja a kecskét...
Pinty úrfinak fillére sincsen.
tán a nagyapjának se volt:
De azért ő vigan dalolgat,
s a ruháján sincs semmi folt...
Csirkék, kacsák vígan élnek
a majorház udvarán,
Enni-inni bőven kapnak,
jó dolguk van igazán...
- Megtöltöttem a puskámat,
gyere velem, kis hugom:
Lövök neked nyulat, őzet,
örülsz neki majd, - tudom!...
Hosszúlábu strucczmadár, futós, mint a szél,
A jó arabs paripa nyomába sem ér;
De ha lopva meglepik, nem szaladhat el...
Kis Margitka odacsalta
a hattyút a partra,
Friss kalácscsal, jó kenyérrel
etetni akarta;
A Gyurka meg, hogy meglátta,
reá akart ülni...
Ez ám csak a furcsa eset,
Uram Isten, hogy is esett?!
Szép libáim, kis kacsám,
magot hoztam, egyetek:
Szeretném, hogy meghizzatok
s jó kövérek legyetek.
Jaj, jaj, szegény Bodri kutya
néked ugyan megesett:
Ez a kecske, haragjában,
a szék alá kergetett.
Két kis pásztor kora reggel
a mezőre kimegyen:
Legeltetni báránykáját
réten, völgyön és hegyen;
Ha pihennek, a kis Jutka
szépen ölébe viszi...
Jertek, jertek, kis nyulak,
Aki szalad enni kap:
Friss káposzta-levelet,
Jó füvecskét, friss vizet!