Agyagási Károlyorvos, költő, író és műfordító |
Virágos kertemben halál nyomát látom,
Fonnyadoz, hervadoz a sok szép virágom.
A nap fényessége elment, más vidékre,
Száradoz a gyökér, nincs víz öntözésre.
Nyughatatlan fantáziám mért nem tudsz pihenni?
Mért akarod a gazdádat új kínnak kitenni?
Hisz' te úgyis csak a múltban találsz jó talajra,
Ha azt újra megbojgatod: foly a könnyem árja.
Ha soká gondolok gyermekéveime,
Fiatalkoromra, régi szerelemre;
Mint a záporeső az elszikkadt tájra,
Úgy hat e gondolat lelkem világára.
Mint mikor a visszhang távolból jön vissza,
Melynek suttogása elvegyül a zajba.
Miként a naptányér fényes karimája
Alig látszik hogyha a köd útját állta.