Agyagási Károly

Az orvos

Nyughatatlan fantáziám mért nem tudsz pihenni?
Mért akarod a gazdádat új kínnak kitenni?
Hisz' te úgyis csak a múltban találsz jó talajra,
Ha azt újra megbojgatod: foly a könnyem árja.
Ha telkemet felszólítod e magas légkörbe,
Öröm után új bánattal esünk a jelenbe.
De ha mégis így akarod: segítek utadban,
Nálam egy újabb fájdalom most már meg se kottyan.

Nekem igen nagy rész jutott a világcsapásból,
Benne lenni s mégis távol a régi világtól.
Itt születtem, nevekedtem s élem hosszú éltem;
Milyen furcsa, hogy magamat idegenben érzem.
A világ ki van fordulva régi jó sarkából,
Ki is jutott a fülünknek a nagy csikorgásból.
Görög-isten, ki vállával e glóbuszt fenntartja,
Jól tenné, ha bűnös súlyát a pokolba dobja.