Ölvedi Lászlóköltő |
Azt mondod: kevély homlokomról
Lekopott a régi glória...
Én fontam azt, mert bennem élt
Az álomkirály szunnyadó fia.
Előveszlek hervadt kis virág.
Beszélgessünk, nincs aki lesne,
Ki ne tekints: tél van odakint,
Havas szűrben hallgat az este,
Mint egy lomha, vén éjjeli őr.
Fehér havon repül a szánkó,
Innen-onnan torony integet,
Lila köd ül a falu felett.
Fehér havon repül a szánkó.
Felelned kéne annyi sokra.
Szelíd hitek homok ösvenyén
Merre forduljak, balra, jobbra?
Felelned kéne annyi sokra...
Losonczi Annának adassék e pár sor;
Lelkem e levélre rálehelem százszor.
Tizenkilenc év, surranó, bohó.
Mit se jelent, más számára tán.
Nekem: vágyaim hajrás szelleme,
Büszke zászló csattogó csatán.