 | Mikszáth Kálmán versei az állatokrólmagyar író, költő, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő |
Kedves jó madarunk immár Isten veled,
Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,
Amit a kis Pali tart kalitkád elé,
Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét.
Olyan cziczák mint az enyimek,
Az aztán a csuda!
Igy dicsekszik az anya-macska
És fuj mint egy duda...
Örzsike a nevem, ki vagyok, mi vagyok?
Ennek a kutyának a gazdája vagyok!
Kutyám neve Tarka. Bámuljátok Tarkát,
Lelógó nagy fülét, hosszú lombos farkát.
Hó czicza! te gonosz lélek, hol jár az eszed?
Bábum beteg, lázban fekszik s te föl sem veszed.
Négy mihaszna pelyhes csirke, de milyen parányi!
Most bújtak ki a tojásból, jó hogy tudnak járni.
Ej czirmoskám, nézzen be
Az én képes könyvembe,
Le van festve valaki,
Ki az? no találja ki!
Hopp gyerekek, ki van itt?
Elő, elő apróságok!
Itt vannak a kis pajtások,
Hoztak nektek valamit;
Jöttek sokan egy seregbe,
Nagy vidáman csicseregve.
A káposztáskert közelében,
Virágos, dús here között
Hat kis nyulacska elbeszélget,
A nyulak élete fölött.
Tejes kancsók sora körül.
Ha egyedül van, ki örül?
Ki hányja le a fedőket,
S használja a tejfestéket?
Te, te czicza!
A kis Mari egyelőre
Kiballagott a mezőre,
S onnan a réten át
A szőlőbe akart menni;
De nem megy ám könnyen semmi -
Nagy akadályt talált.
Itthon csiz urfi, jó városi alak.
Furcsán néz ki ő nagysága:
Pápaszem szemére vágva
S a fején köcsögkalap.
Rácsos ajtó előtt álló
Giget gágot kiabáló
Szürke tollú tudákos lud,
Ajánlj nekem egy kis fiut,
Szőkét, szépet, szelídet jót,
Könyvbe lefesteni valót,
Piros legyen az orczája,
Kék legyen a szemepárja.
Szakadó esőben mennek kis diákok,
Hét lúd meg utánok gigeg-gágog.
Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide.