Gondoskodás
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg nekik, hogy minden nyomuk éget.
Alig egy nesz a fák között,
A hegy felől csak egy sugár.
Ha szól az első életriadó:
Nem marad nyugton a madár.
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan nyögtem kínos nyoszolyán,
Szunnyadt szivemben vágy, emlékezet -
Fásultan, érzéketlenül,
Nem tudtam, láttam mást körül,
Csak két gyengéden ápoló kezet.
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan ködruhában
be jó lenne, mint mesében,
elsuhanni most az éjben.
Jöttem hozzád kedves társ bútsumat venni
Mert hü gerjedelmem üz tőled elmenni;
Máriámat mentni megyek a' haláltól,
Őnéki köszönöm, hogy hivsége által
Élem e' kesergő megunt életemet,
Annak egy szava is enyhitti nyögtemet.