Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 3688 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 3.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

Dal a búzavirágról

Arany kalászok tengerében járok,
Reám nevetnek kék búzavirágok.
Nevetős kedvük nem tudom, miért van,
Egy-két nap tán még s fekszenek aléltan.

Óh, szép búzavirág, érzed-e véged?
Készül a kasza már elbánni véled.
Készülj te is, készülj a bús halálra,
Szürcsöld a harmatot, tán utoljára!

Arany kalászok, kék búzavirágok,
Itt kell hagynotok ezt a szép világot.
Alighogy éltetek, s már vége, vége...
Felnyög a vén föld: oda ékessége!

Fent a hegyek között mélységes csend ül,
Ám lent a völgyben a kasza már csendül,
Dűl az arany kalász, ledűl a rögre,
Helyét a bús tarló veszi örökbe.

Bús tarló fölött, haj, színe hagyottan,
Szegény búzavirág összetapodtan,
S felsír fölötte sirató madárdal:
Egy lett a sorsa a konkolyvirággal!

Óh, szép virág, siratlak én is téged,
Ki szerzél nékem sok gyönyörűséget.
Színedben az égnek kékségét láttam,
Isten kezének remekét csodáltam.

Te, kinek magja a kék égből szállt le,
Színehagyottan is legszebb virág te,
Hű barátodtól mért kell megválnod!?
- Nyugodj csendesen. Legyen szép az álmod.

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!