Arany kalászok tengerében járok,
U - U - - - U - - - -
Reám nevetnek kék búzavirágok.
U- U - - - - U U - -
Nevetős kedvük nem tudom, miért van,
U U - - - - U - U- U
Egy-két nap tán még s fekszenek aléltan.
- - - - - - U U U - U
Óh, szép búzavirág, érzed-e véged?
- - - U U - - U U - -
Készül a kasza már elbánni véled.
- U U U U - - - U - -
Készülj te is, készülj a bús halálra,
- - U - - - U - U - U
Szürcsöld a harmatot, tán utoljára!
- - U - U - - U - - U
Arany kalászok, kék búzavirágok,
U - U - - - - U U - U
Itt kell hagynotok ezt a szép világot.
- - - U U - U - U - U
Alighogy éltetek, s már vége, vége...
U - U - U - - - U - U
Felnyög a vén föld: oda ékessége!
- U U - - U U - - - U
Fent a hegyek között mélységes csend ül,
- U U - U - - - - - U
Ám lent a völgyben a kasza már csendül,
- - U - U U U U - - -
Dűl az arany kalász, ledűl a rögre,
- U U - U - U - U - U
Helyét a bús tarló veszi örökbe.
U - U - - - U U U - U
Bús tarló fölött, haj, színe hagyottan,
- - - U - - - U U - -
Szegény búzavirág összetapodtan,
U - - U U - - U U - -
S felsír fölötte sirató madárdal:
- - U - U U U - U - U
Egy lett a sorsa a konkolyvirággal!
- - U - U U - - U - U
Óh, szép virág, siratlak én is téged,
- - U - U - U - - - -
Ki szerzél nékem sok gyönyörűséget.
U - - - - - U U - - -
Színedben az égnek kékségét láttam,
- - U U - - - - - - U
Isten kezének remekét csodáltam.
- - U - - U U - U - U
Te, kinek magja a kék égből szállt le,
U U - - U U - - - - U
Színehagyottan is legszebb virág te,
- U U - U - - - U - U
Hű barátodtól mért kell megválnod!?
- U - - - - - - - U
- Nyugodj csendesen. Legyen szép az álmod.
U - - U - U - - U - U
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 11
11
10
11
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
|