Szerző

Havas Gyula

költő, újságíró és kritikus

1893. — 1918. szeptember 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 192 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. december 29.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Havas Gyula

Örömet hirdetek néktek

Nagy örömet hirdetek néktek!
Tudom, hogy megtér hallatára
boldogságtok és békességtek.

Figyeljetek élő szavára
halott szivemnek: fényességet
sugároz ő a Föld fiára.

A tűz ha mindent is feléget,
ha könnyek tengerré peregnek,
ha rommá rogynak a remények:

mondjátok meg az embereknek,
hogy él az élet s dalra lobban
holt hamván a sötét tüzeknek.

Sosem volt máskép, soha jobban.
Fagy nőttén felvirul ragyogva
a jégvirág az ablakokban.

Ha elhalón is, ha dadogva,
a hulla is dalol s a szíve
tündöklőn száll a csillagokba.

Ne féljetek: a napsugárban
oly szép a homlok, hogyha sápadt,
mint őszi táj a hervadásban.

A boldogtalan, boldog vágyat
megőrzi minden, mindhiában,
és megbékűlt mosolyba bágyad.

A némúlt ajk dúdol magában,
a tört kar még egyszer kitárúl.
Virág a holt szív ablakában!

Jó mitse tudni a világrúl,
levélnek lenni lomb lehúlltán
és észrevétlen húllni ágrúl.

Nyugton várni, ha alkonyúl már
és jő az est, a hív rokon.
Mert holnap újra nap vidúl már

és nap ragyog a sírokon
s a régi versek újra zengnek
a megfakúlt papírokon.

Nyugat, 1916 / 2. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom