tutko_attila

Szervusz kedves látogatóm!

Az én alkotásaim nem szólnak semmiről sem. A gondterhes élet szüli meg mindet. Lehet nem is gondterhes az élet, csak én fogom fel így, de nem izgat, jól hangzik így leírva.

Mikor éppen nincs semmi dolgom - már pedig sosincs - akkor leülök és összehányok néhány sort. Leginkább a természetet szeretem emlegetni, a csendet, nyugalmat. Rengetegszer futtattam ki véremet a papírra, hogy azzal színezzem újra szürke életemet.

A szerelemről is szoktam írni. Vagyis nem. A csalódásokról, és a másik fél részéről kihűlt szerelem által hagyott nyomokat penderítem papírra.

Valójában semmi közöm a művészetekhez. Nem olvasom a magyar klasszikus költőket. Hidegen hagynak. A francia szimbolistákat viszont szeretem, Rimbaud a főbenjáró kedvencem. A kölyökzseni, csodagyerek, az infanté, a prodidzsí!
Aki pedig végső kedvencem, az Villon. A bohém költő.

Konklúzíót is kellene levonni...hebegek-habogok itt összevissza, de semmit sem árultam el magamról.
Megtöröm a jeget:

NEM VAGYOK KÖLTŐ!