Avalon

Sose feledd fájdalmaid és szenvedéseid,
mert amint átjutsz rajtuk,
ők emlékeztetnek arra hogy hány csatát is nyertél meg az élettől!

Ha a könnyek záporként mossák el lépteid és hited, akkor se feledd: örökké mégsem eshet...!

Túl vagyok már mennyen és a poklon, és még így is előttem áll az egész élet, vagyis még remélem... Sok szenvedés, és sok boldogság, mert nem hiszem el, nem akarom elhinni, hogy az életből nekem csak ennyi járt!
Táncolni akarok a nyári zápor közepén egy lánnyal, méghozzá azzal a lánnyal aki az igazi, és csókolni őt... És igen mindenki jól olvasta! Lánnyal! Szeretnék úgy végig menni vele kézen fogva az utcán a saját kis falumban, hogy nem böki ez senkinek a csőrét, mert én szeretném csak szeretni Őt!
Szeretnék minden rossz pillanat után az élet arcába röhögni, és azt mondani: Nézd meg, én még mindig élek!!!
Vagyis élni, és élvezni szeretném a földön töltött létemet...