Megcsaltalak...
Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon a gyehennaparázs?
A lüktető, vad viperamarás?
Ez a fél csók s fél kétségbeesés?
Vad szelek fúttak. Átfont a karom.
És nem tudott zuhanni egymaga,
S megölelte a folyondárt a fa.
És elzuhantunk a rőt avaron.
Nincs irgalom.
1920.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2013. január 19. 16:49 |
Nincs irgalom! Kötő is megbánta, hogy megcsalta kedvesét! Nagy szép ez verse is Tóth Árpádnak, bár az Esti
sugárkoszorut jobban szeretem
Nemesné