Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
1908.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szerző
A verset eddig 17713 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. november 30.
Megosztás
Címkék
Ehhez a vershez még nem tartozik címke.
Kedvencnek jelölték (25)