Harsányi Zsolt

Bánatos szakácsné

Miska huszár a szakácsnét
Sej-haj, kerülgette váltig.
Csak egy csókot kunyerált, de
Sej-haj, nem jutott odáig.
Mer a Mari aszondta, hogy
Sej-haj, rosszak a huszárok,
A végin a szegény leány
Sej-haj, sirva néz utánok.

Aszondja a Miska egyszer:
"Holnap megyek a csatába
Adj egy csókot most az egyszer,
Sej-haj, ne mondjam hiába."
Aszondja a Mari erre:
"Sej-haj, Isten neki, jól van,
Csakhogy aztán kend valahogy
Rosszat ne gondoljon rólam."

Elmentek már a huszárok,
Sej-haj, bőg a Mari szentem.
Vigasztalja a nagysága:
"Ej-no, mi a baja lelkem?"
"Elment az én ides rózsám,
Bőgök, nem tehetek róla,
De legalább akkor mán a
Csókot elébb kezdtem vóna."