Lovászy Károly

Száz huszárral száz ló...

Csallóközi kis faluban
Harangoznak délre,
Ebédet főz kovácsmester
Hites felesége.
Égő tűzhely melegétől
Rózsás az orcája,
Mint tulipán, olyan piros
Takaros ruhája.

Frissen mosott fehér abroszt
Terit az asztalra,
"Kész az ebéd, édes uram!"
Kiált az udvarra.
Elnémul a nagy kalapács
Erre a szép szóra,
Mint a béka is elhallgat,
Ha kelepel a gólya.

Zöld kötényben asztalhoz ül
Most a kovácsmester
S éppen nagyban bíbelődik
A forró levessel,
Amikor a faluvégről
Trombitaszó hallik.
Régen hallott magyar zene,
A szívbe nyilallik.

Leveti a piros ruhát
Kovács felesége,
Élesrefent ollót ragad
Remegő kezébe.
Pár nyisszantás s vége van a
Szép piros ruhának,
Jó az Isten, ád helyette
Nemsokára hármat.

A hófehér térítőről
Lerepül a tányér!
Ebédelni a házaspár
Majd később is ráér.
Fehér abrosz nagyot sikit!
Széthull kettétépve!
Kettéhasad a kovácsnak
Zöldszinü köténye!

Az udvaron szétrebbennek
Pulykák, csirkék, ludak,
Kovácsmester nagy robajjal
Hoz egy hosszú rudat
És mire a faluba ér
Száz huszárral száz ló,
Büszkén leng a kovács házán
A nemzeti zászló!