Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 756 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. július 15.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

Alszik a puszta

Alszik a puszta, mélyen alszik,
Közel s távol egy hang se hallszik;
Temetőkertnek némasága
Borult a havas pusztaságra.

Mikor utolján erre jártam,
A pusztát, haj, de másnak láttam!
Arany kalászok ringtak akkor,
Hangos volt reggel, alkonyatkor.

Öregek s ifjak sorba álltak,
Éles kaszákkal harcba szálltak,
S mit nappal vágtak, holdas este
Énekszóval rakták keresztbe.

Hej, barna képű kun testvérek,
Fekete földetek, lám, mivé lett!
Fehérre vált feketesége,
Oda lett minden ékessége.

Nem, nem, te szép vagy így is nékem,
Talán még szebb vagy hófehéren.
Szép vagy te élve, szép vagy holtan,
Igaz kun fajta: csendes, szótlan.

Csendes a puszta, az a népe,
Annál többet beszél a képe.
Elég nekem, ha nézek raja:
Magyar szemnek keblét kitárja.

Alszik a puszta, mélyen alszik,
Közel s távol egy hang se hallszik.
Oly szép volt ébren, oly szép holtan...
Igaz kun fajta csendes, szótlan...

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!