Szerző

Lendvai István

költő és újságíró

1888. július 5. — 1945. március 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 971 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2019. július 9.

Megosztás

Címkék

Lendvai István

Október

Az Ősz leült a diófánk alá
és hátradőlve pihen a padon,
öreg zenész, derűsen, szabadon.

Öreg zenész, arany a homloka,
arany az arca, szeme kék derű.
Arany Napon kijátszott hegedű.

Fáradt zenész, a támlán két keze.
A kert, a szél most őneki zenél,
s a halniváló vérszínű levél.

Hogy égett egykor csillag, lány, pohár!
Hogy dúltak húrok, sípok és dobok!
Emlékek húrja mily zengőn zokog!

Mily tiszták a kiégett éjszakák,
a távol csók, a tépett rózsaszál,
s mily tiszta, boldog a betelt halál!

Az Ősz leült a diófánk alá,
magának úr, merengő vén zenész,
s a hervadt égbe messze, messze néz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!