Az Ősz leült a diófánk alá
U - U- U U- - U -
és hátradőlve pihen a padon,
- - U - U U U U U U
öreg zenész, derűsen, szabadon.
U - U - U - - U U U
Öreg zenész, arany a homloka,
U - U - U U U - U U
arany az arca, szeme kék derű.
U U U - U U U - U -
Arany Napon kijátszott hegedű.
U - U - U - - U U -
Fáradt zenész, a támlán két keze.
- - U - U - - - U U
A kert, a szél most őneki zenél,
U - U - - - U U U -
s a halniváló vérszínű levél.
U - U - - - - - U -
Hogy égett egykor csillag, lány, pohár!
U - - - - - - - U -
Hogy dúltak húrok, sípok és dobok!
- - - - - - U - U U
Emlékek húrja mily zengőn zokog!
- - - - U - - - U U
Mily tiszták a kiégett éjszakák,
- - - U U- - - U -
a távol csók, a tépett rózsaszál,
U - - - U - - - U -
s mily tiszta, boldog a betelt halál!
- - U - U U U - U -
Az Ősz leült a diófánk alá,
U - U- U U- - U -
magának úr, merengő vén zenész,
U - U - U - - - U -
s a hervadt égbe messze, messze néz.
U - - - U - U - U -
| A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
A
A
| 10
10
10
| ^ Bokorrím
| A
B
B
| 10
10
10
| | | |
|
|