Czóbel Minka

Sirályok

Jajgató sirályi viharteljes égnek,
Lelkem tengeréről,
Viharos egéről
Mind, mind eljövének.

Hallom szívet-metsző éles kiáltásuk,
Nyugtalan csapkodva körül repes szárnyuk,
Egyedül, egyedül -
Csak fejemen felül
Zaklatott sirályok.

Zaklatott sirályok, szárnyas gondolatok,
Hagyjatok - jobb nékem, ha egyedül vagyok.
Nagy tenger zugása,
Égnek villámlása
Besötétült lelkem legigazabb társa.

Sötétlik a tenger, fel-feltárul mélye,
Kavarodó habja fehéren felébe
Ráborul, elterül,
Belé-belé merül
A villámlás fénye.

Villámok czikáznak sárgás-piros fényben,
Keresztül vágtatnak a nagy sötétségen,
Áradoznak széjjel,
Hogy az egész éjjel,
Még sötétebb légyen.

Zugó, habzó vihar, zugó, viharzó hab,
Viharos ég, tenger, mi lesz veled holnap?
Csak az Isten tudja,
Hogy a vihar útja,
Milyen fordulást kap.

Csak elmulik egyszer az éj sötétsége,
Csak te is lenyugszol, bele fáradsz végre,
Elterülsz majd szépen,
Nyugodt csendességben
Elaltat, elnyugtat a halál, a béke.